Kosztolányi Dezső: ÉVA
csúcsívén, az ablakrózsa mellett,
almapózban, egy almát emelget
és övé a bűnös-bűntelen láz,
amióta elindult szeretve
az örök dolgoktól új keretbe,
ifjan, a vén földön, mely megőszült.
azt a kertet még, békét találva,
nézve a bölcs, jámbor állatokra.
véle együtt, vágyva a halálba,
bár alig ismerte még meg Istent.