Kosztolányi Dezső: JEREMIÁS
JEREMIÁS
Rainer Maria Rilke
Egykor voltam, mint a zsenge búza,
ám te jöttél, háborgó Erő,
mely szivünk tövissel koszorúzza
s szívem, mint oroszlán szíve fő.
ám te jöttél, háborgó Erő,
mely szivünk tövissel koszorúzza
s szívem, mint oroszlán szíve fő.
Mit adtál nekem, miféle szájat,
már, hogy apró gyermek voltam én:
seb lett most belőle: fáj és fájat
s vért kiáltok, bút bomoltan én.
már, hogy apró gyermek voltam én:
seb lett most belőle: fáj és fájat
s vért kiáltok, bút bomoltan én.
Minden nap csak a jajt és bajt zengem,
mit, te Telhetetlen, ránk kimérsz
és nem ölhetik meg szájam s Engem
csöndesitsd le búját, ha kimélsz.
mit, te Telhetetlen, ránk kimérsz
és nem ölhetik meg szájam s Engem
csöndesitsd le búját, ha kimélsz.
Hogy, mikor mi rontók, lenn a porba
fekszünk, a világot eltiporva
és a földön nem lesz semmi más,
fekszünk, a világot eltiporva
és a földön nem lesz semmi más,
csak romhalmok néznek föl az égre,
megzengessem hangom újra, végre,
mely jaj volt mindég és orditás.
megzengessem hangom újra, végre,
mely jaj volt mindég és orditás.
