Kosztolányi Dezső: JEREMIÁS
ám te jöttél, háborgó Erő,
mely szivünk tövissel koszorúzza
s szívem, mint oroszlán szíve fő.
már, hogy apró gyermek voltam én:
seb lett most belőle: fáj és fájat
s vért kiáltok, bút bomoltan én.
mit, te Telhetetlen, ránk kimérsz
és nem ölhetik meg szájam s Engem
csöndesitsd le búját, ha kimélsz.
fekszünk, a világot eltiporva
és a földön nem lesz semmi más,
megzengessem hangom újra, végre,
mely jaj volt mindég és orditás.