Kosztolányi Dezső: KÍGYÓBŰVÖLÉS
KÍGYÓBŰVÖLÉS
Rainer Maria Rilke
| Ha a piacon illeg a varázsló, |
lehet, hogy egy járókelő parázsló
dalára a mély bódé-sűrűből
| a síp felé kiváncsi gyermekül jő |
hogy kosarán merev legyen a hüllő,
majd hízeleg neki, hogy lenne lágy,
| és fújja szédítőn, vakon a színdús |
aztán elég egy pillantás: az indus
egyszerre úgy megrémített,
| hogy belehalsz. Azt érzed, szörnyű tűzzel |
ugrás cikázik a fejedbe. Fűszer
bódítja el zord, északi velőd,
| s te veszve vagy. Folyton rajtad csörömpöl, |
botok merednek föl, gonosz örömtől,
s a méreg a kígyóba forr.
