Kosztolányi Dezső: MEGHALNI
MEGHALNI
Rainer Maria Rilke
"Én meghalok érte, mert ismerem őt." Jaj
meghalni virágos szájuk mosolyáért.
Meghalni a könnyü, drága kezüktől.
Meghalni a nőkért.
meghalni virágos szájuk mosolyáért.
Meghalni a könnyü, drága kezüktől.
Meghalni a nőkért.
Dalolja az ifjú a végzeteseket, kik
fel-feltünedeznek a szíve vidékén
a zsenge kebelnek csóva-hevével
dalolja meg őket:
mert mind tünemény csak és idegen lény.
Érzései ormán
lépnek ki csodásan s éjszaka hullik
belőlük a messze, a távoli karja
völgyébe. Vihar fuj
jöttükre a lombos
testébe. Feléjük
csillog az ifju patakja.
fel-feltünedeznek a szíve vidékén
a zsenge kebelnek csóva-hevével
dalolja meg őket:
mert mind tünemény csak és idegen lény.
Érzései ormán
lépnek ki csodásan s éjszaka hullik
belőlük a messze, a távoli karja
völgyébe. Vihar fuj
jöttükre a lombos
testébe. Feléjük
csillog az ifju patakja.
Ámde a férfi
néma maradjon. Ő, aki bolygott
érzése hegyében, az éjbe temetve
az uttalan uton:
ne szóljon.
Úgy, hogy a tenger agg vándora hallgat
s kiállt riadalma
reszketve remeg benn a néma kalitban.
néma maradjon. Ő, aki bolygott
érzése hegyében, az éjbe temetve
az uttalan uton:
ne szóljon.
Úgy, hogy a tenger agg vándora hallgat
s kiállt riadalma
reszketve remeg benn a néma kalitban.
