Kosztolányi Dezső: Ó, JÓ EMBER!
Ó, JÓ EMBER!
Franz Werfel
Hogy hódoljak tenéked?
Ó, jó ember! Ó, gyönyörű szó!
Vidám vagyok és meghatott!
Ó, drága szó, amely ma engem
acéloz és felvillanyoz!
Ó, jó ember!
Ó, jó ember! Ó, gyönyörű szó!
Vidám vagyok és meghatott!
Ó, drága szó, amely ma engem
acéloz és felvillanyoz!
Ó, jó ember!
Lennél szükségbe bár,
hogy szívesen segítenélek!
Lennél beteg és gyenge bár,
hogy vigasztalnálak szelíden!
Lennél fáradt és árva bár,
hogy ágyat vethetnék tenéked!
Ó, jó ember!
hogy szívesen segítenélek!
Lennél beteg és gyenge bár,
hogy vigasztalnálak szelíden!
Lennél fáradt és árva bár,
hogy ágyat vethetnék tenéked!
Ó, jó ember!
Ó, engedd legalább,
hogy szétszórt könyved összerakjam!
Ó, engedd legalább,
hogy vizet öntsek poharadba!
Ó, engedd legalább,
hogy pici lámpád lángra gyujtsam,
ó, jó ember!
hogy szétszórt könyved összerakjam!
Ó, engedd legalább,
hogy vizet öntsek poharadba!
Ó, engedd legalább,
hogy pici lámpád lángra gyujtsam,
ó, jó ember!
Jóság, ó jó, nagy tiszta jóság!
Nevet a lelkem, hogyha látom
hű szemüveged villogását.
Jőjj! És ne vesd meg szívemet,
alázatot, barátságot adok,
ó, jó ember!
hű szemüveged villogását.
Jőjj! És ne vesd meg szívemet,
alázatot, barátságot adok,
ó, jó ember!
