Kosztolányi Dezső: ÖNARCKÉP 1906-BÓL
vadsága a szemöldök peremén.
A szembe félelem s kék, enyhe fény
a gyermekkorból és itt-ott alázat,
nem szolga-vágy, de szolgáló erény.
A száj: csak száj, nagy, biztos és kemény,
nem rábeszélő, de valami bátrat
kimondó. A homlok előrebágyad
s árnyak között méláz el feketén.
a bánat és siker még nem ragadta
új markolással teljes diadalra
és mégis: ez a sok kúsza vonalka
valami komoly, igaz és egész.