Kosztolányi Dezső: ORFEUS-SZONETT
ORFEUS-SZONETT
Rainer Maria Rilke
Tavasz van újra. A föld, mint a gyermek,
aki verset tud, költeményt, olyan.
Azért, amit lassan fejébe vertek,
most átveszi jutalmát komolyan.
aki verset tud, költeményt, olyan.
Azért, amit lassan fejébe vertek,
most átveszi jutalmát komolyan.
Szigoru volt a tanitója. Kérdezd,
milyen az agg fehér szakálla, nos,
mondd meg, hogy hívják a zöldet, a kéket:
mind tudja ő, úgy, hogy csodálatos!
milyen az agg fehér szakálla, nos,
mondd meg, hogy hívják a zöldet, a kéket:
mind tudja ő, úgy, hogy csodálatos!
A szünidős föld játszik a sikító
kisgyermekekkel. Megfogunk mi végre,
víg föld, s elcsípi őt egy kis bohó.
kisgyermekekkel. Megfogunk mi végre,
víg föld, s elcsípi őt egy kis bohó.
Mindazt, mire oktatta a tanító
s nyomtatva van lenn törzsbe és gyökérbe,
nekünk dalolja ki a földgolyó!
s nyomtatva van lenn törzsbe és gyökérbe,
nekünk dalolja ki a földgolyó!
