Kosztolányi Dezső: SAUL A PRÓFÉTÁK KÖZÖTT
SAUL A PRÓFÉTÁK KÖZÖTT
Rainer Maria Rilke
Azt hiszed a romlásod megérzed?
A Király se tudta, mily alantas,
hogy előtte énekelt a Lantos.
S rászögezte a gyilkos vas-ércet.
A Király se tudta, mily alantas,
hogy előtte énekelt a Lantos.
S rászögezte a gyilkos vas-ércet.
Mert hogy a rossz szellem jött feléje,
s összetépte, szerteszeldelé,
áldatlan kopárság szállt szívére,
babonásan reszketett a vére
s ment vadul, az ítélet felé.
s összetépte, szerteszeldelé,
áldatlan kopárság szállt szívére,
babonásan reszketett a vére
s ment vadul, az ítélet felé.
Most ha szája néha még szivárgott,
csak magáért, en-javára jósolt,
késleltetni egy kicsit az átkot.
Most is így tett. Ám: hajdanta jós volt,
csak magáért, en-javára jósolt,
késleltetni egy kicsit az átkot.
Most is így tett. Ám: hajdanta jós volt,
mint gyerek, mert érces szája izzott
Mind tüzes volt, ámde ő legizzóbb,
| és beléje ívelt minden ér. |
| mind beszélt, de benne szólt a vér. |
És ma mindez rom volt, ferde-csorba,
és a szája, mint esőcsatorna,
mely az árat búsan elsodorva,
| összeomlott méltóság, teher; |
mely az árat búsan elsodorva,
| meg se fogva ejti el. |
