Kosztolányi Dezső: SZERELMES LÁNY
SZERELMES LÁNY
Rainer Maria Rilke
Ez ablakom itt. Lágyan
ébredtem és kevély
lengésbe vitt a vágyam.
Hol életem s az ágyam
s hol kezdődik az éj?
ébredtem és kevély
lengésbe vitt a vágyam.
Hol életem s az ágyam
s hol kezdődik az éj?
Úgy rémlik, ez a friss táj
én volnék, szerteszét;
áttetsző, mint a kristály,
mély, néma és setét.
én volnék, szerteszét;
áttetsző, mint a kristály,
mély, néma és setét.
A csillag millióit
fognám magamba én;
oly nagy szivem s vivódik;
el is ereszteném
fognám magamba én;
oly nagy szivem s vivódik;
el is ereszteném
Azt, kit szeretni kezdtem,
tartottam is talán.
A végzetem - keresztem
oly furcsán néz ma rám.
tartottam is talán.
A végzetem - keresztem
oly furcsán néz ma rám.
Mi is vagyok e dolgok
közt én bús elvesző,
mozgó akár a boldog
és illatos mező.
közt én bús elvesző,
mozgó akár a boldog
és illatos mező.
Szó, mely kiált csodásan
s fél, hogy egy hang felel,
mert sorsom az, hogy másban
nyom nélkül vesszek el.
s fél, hogy egy hang felel,
mert sorsom az, hogy másban
nyom nélkül vesszek el.
