Kosztolányi Dezső: VIHAR
VIHAR
Rainer Maria Rilke
Ha vágtat a felleg az éjbe mogorván
s az orkán
bút tornyoz a gyászbahaló egek ormán,
elfödve a földet egészen:
s az orkán
bút tornyoz a gyászbahaló egek ormán,
elfödve a földet egészen:
Érezlek, hejtman, messze téged,
(kit vágy tüze éget,
hogy hősi néped
az égbe vezesd).
Vízszintes tarkód érzem akkor,
Mazeppa.
(kit vágy tüze éget,
hogy hősi néped
az égbe vezesd).
Vízszintes tarkód érzem akkor,
Mazeppa.
Gőzölve rohan velem a paripám,
hátára kötözve az éj fenyeget,
eltűnik a föld, a világ, a vidám
s csak őt tudom én, a hatalmas eget.
hátára kötözve az éj fenyeget,
eltűnik a föld, a világ, a vidám
s csak őt tudom én, a hatalmas eget.
Fölöttem villámcsóva ég
s úgy fekszem alatta épp,
mint lenn a vidék;
szemem nyitott, akárcsak a tó
és benne látható
az ég.
s úgy fekszem alatta épp,
mint lenn a vidék;
szemem nyitott, akárcsak a tó
és benne látható
az ég.
