Kosztolányi Dezső: KERESZTÉNY HALÁL
Szomorú gyászod nékünk kincset ér,
el nem muló álom te, szivek álma,
bús büszkeségünk, mennyei kenyér.
komor halál, mely pihenésre hí,
sötét oltárod felpirosló gőzét
a sápadó égboltra keveri.
bús sír! Halál! Fekete szerelem!
A végzetet tartod sovány kezedben
s fényt gyújtasz a kialvó szemeken.
Szomorú vagy, mint az est szomorú
és aratásod minden tiszta szívben
egy fekete liliom-koszorú.
égigható zengő hozsanna-szó,
ha jössz, imák zengnek, gyertyák lobognak,
ó, szent halál! Te életet adó!
mert néki ott fönn nyílik az öröm:
s hullámai a vágtató időnek
eltünnek a dalmahodó ködön.