Kosztolányi Dezső: SÓHAJ
Az éjbe nyúltok félve, reszketeg,
csak árnyat fogtok, árnyat, kósza vágyat,
s alélt erőtök csüggedésre bágyad,
kezek, szegény kezek!
Ti bús zsarátnokok, kihúnyt szenek.
Hiába vágytok, mindenütt csak átok,
a kedves elment, napfényt sose láttok,
hulljon sötét könny, oltó víz reátok,
szemek, szegény szemek!