Kosztolányi Dezső: A KENYÉR-LESŐK
a széles pincelyukra dőlve
áll öt gyerek.
bámulják, hogy süti a pék benn
a kenyeret...
a tűzre rakja, megcsavarja.
Láng ég alól.
aztán a mosolygós, kövér pék
egy dalt dalol.
és a pirosló lyukra hosszan
néznek kivül.
a szőke, illatos cipócska
végre kisül;
dalolni kezd a drága, halvány
kenyér-darab;
bús, árva lelkük is feléled
a rongy alatt.
de ég szemük, és élnek újra.
S csak néznek ők.
s dalolnak látva ezt a pompát,
bús fény-lesők.
s úgy lehajolnak a kemence
szent fényinél,
s elkapja lengő ingök alját
a téli szél. . .