Kosztolányi Dezső: A SIRÁLYOK
A SIRÁLYOK
Jules Lemaitre
Nyugodt, szelíd alkonyban a sirályok,
az óceán fölött keringenek:
a szürke emlékek, a félve szállók,
így játszanak halott szívünk felett.
az óceán fölött keringenek:
a szürke emlékek, a félve szállók,
így játszanak halott szívünk felett.
Az egyik alszik a viola ködben,
vagy a tüzes égnek hadat izen,
a másik, mint nyíl, a habokba röppen,
vagy ringatózik a puha vizen.
vagy a tüzes égnek hadat izen,
a másik, mint nyíl, a habokba röppen,
vagy ringatózik a puha vizen.
Nincsen madár, mely náluk szabadabban
küzd a viharral s véle oly rokon,
a fekete, rezes, kék habokon.
küzd a viharral s véle oly rokon,
a fekete, rezes, kék habokon.
A fészkük ott van a keserű habban,
szeretik a dagályt, a zord időt:
az óceán fehér lepkéi ők.
szeretik a dagályt, a zord időt:
az óceán fehér lepkéi ők.
