Kosztolányi Dezső: AZ ISMERETLEN ADÓÁLLOMÁS
AZ ISMERETLEN ADÓÁLLOMÁS
Maurice Rostand
ELSŐ FELVONÁS
Egy költő szobája
KÖLTŐ
Éj van, magam vagyok és versem írom
s míg tollam perceg a vékony papíron,
zsong az egész világról, lebegőn,
Kreisler, Chopin a messze levegőn,
félbehagyott dalok, melyekbe bú-vert,
tört, ifjú életét temette Schubert...
Mit fogjak én a rádión? Egy angol
hullámon Petrazzini énekel,
nem látni vastag testét, mely lehangol...
Nem Rigoletto... Caruso se kell...
Egy hanglemez.. . Ó, nem kell ez sem és
irodalom se, színház, csevegés...
Jeritza... Hódít hangja kelleme,
de énnekem ma más hang kellene,
szeszélyes és életlen, titkos ének,
mit küld egy ismeretlen állomás -
vigasztalásul a költő szívének -
egy hang az éjbe, távoli, csodás...
Vaktában leljük meg a csodát...
Ó, lóverseny-eredmény!... Ne tovább!
"Szép bútorok..." A reklám-nagyharang.
Írjunk.
s míg tollam perceg a vékony papíron,
zsong az egész világról, lebegőn,
Kreisler, Chopin a messze levegőn,
félbehagyott dalok, melyekbe bú-vert,
tört, ifjú életét temette Schubert...
Mit fogjak én a rádión? Egy angol
hullámon Petrazzini énekel,
nem látni vastag testét, mely lehangol...
Nem Rigoletto... Caruso se kell...
Egy hanglemez.. . Ó, nem kell ez sem és
irodalom se, színház, csevegés...
Jeritza... Hódít hangja kelleme,
de énnekem ma más hang kellene,
szeszélyes és életlen, titkos ének,
mit küld egy ismeretlen állomás -
vigasztalásul a költő szívének -
egy hang az éjbe, távoli, csodás...
Vaktában leljük meg a csodát...
Ó, lóverseny-eredmény!... Ne tovább!
"Szép bútorok..." A reklám-nagyharang.
Írjunk.
A költő nyitva hagyja rádióját és ír.
Egyszerre valami csodálatos ének,
nagyon messziről és mégis közelről.
Egyszerre valami csodálatos ének,
| valami csodálatos hang hallik, |
Jaj, ez a hang!
A hang ismeretlen nyelven énekel.
| Jaj! |
A költő kétségbeesetten kiált föl:
| Ez a hang... |
MÁSODIK FELVONÁS
Ugyanott
KÖLTŐ egyedül
Vajon svédül, oroszul énekelt-e,
ki ellehelte hajdan azt a dalt,
mi volt a nyelve és mi volt a lelke,
mely hirtelen az éjszakába halt?
Ki szólt a Földhöz ily búsan tűnődve,
Európa végén, erdők megett?
Ki így dalol, az bizonyára szőke,
azóta én egy hangot szeretek...
Észak felé volt, arra, merre Oslo -
megnéztem az ujságomban legott -
bár az a dal s a messzeségbe foszló
hang szinte a fülembe zokogott.
Fogjuk ki most... A véletlen talántán
megadja nékem újra a kegyet.
Ezernyolcszáz. . . Mint egy lázas találkán,
várom... Ha jön, érette elmegyek...
Hullámokon túl, ködbe és esőbe,
csak hívjon az a régi-égi szó.
Oslo. . .
ki ellehelte hajdan azt a dalt,
mi volt a nyelve és mi volt a lelke,
mely hirtelen az éjszakába halt?
Ki szólt a Földhöz ily búsan tűnődve,
Európa végén, erdők megett?
Ki így dalol, az bizonyára szőke,
azóta én egy hangot szeretek...
Észak felé volt, arra, merre Oslo -
megnéztem az ujságomban legott -
bár az a dal s a messzeségbe foszló
hang szinte a fülembe zokogott.
Fogjuk ki most... A véletlen talántán
megadja nékem újra a kegyet.
Ezernyolcszáz. . . Mint egy lázas találkán,
várom... Ha jön, érette elmegyek...
Hullámokon túl, ködbe és esőbe,
csak hívjon az a régi-égi szó.
Oslo. . .
Egyszerre újra felhangzik a régi dal.
| Igen, ez volt... A hangja szőke! |
A részletes műsor is itt van, íme.
Lássuk hamar, ki ő s mit énekel ma?
"Szomorú dal". Mindössze ez a címe...
Az énekesnőt ugy hívják, hogy Elma.
Megyek, futok... Futok egy hang után,
add a bőröndöm, szürke, kék ruhám...
Inasához:
Semmit se küldj el a címemre.
INAS
| Máris |
KÖLTŐ
| Meg ne tudja Páris. |
városba, távoli országba mentem.
Ha rokonaim már idegesek,
mondd ezt nekik: egy hangot keresek.
HARMADIK FELVONÁS
Ház Oslóban. Egy zenész szobája. Aggastyán ül
hangszerei között.
hangszerei között.
KÖLTŐ
Bocsánatot kérnék. Egy nagy szívesség
miatt zavarnám. Szólhatok-e?
miatt zavarnám. Szólhatok-e?
ÖREG ZENÉSZ nagyon zavartan.
| Tessék. |
KÖLTŐ
Egy nőt keresnék, kit ön ismer, Elmát
igen szeretném...
igen szeretném...
ÖREG ZENÉSZ nagyon zavartan.
| Jaj, hogy mondjam el |
KÖLTŐ
Párisban hallottam egy este hangját
s fölismertem azonnal ritka rangját
és nem feledtem el többé, soha.
s fölismertem azonnal ritka rangját
és nem feledtem el többé, soha.
ÖREG ZENÉSZ
Én voltam egykor a professzora.
KÖLTŐ
Aztán e hangért a vonatra ültem.
ÖREG ZENÉSZ
Ó.
KÖLTŐ
| Néma hómezőkön átrepültem. |
egy hang miatt...
ÖREG ZENÉSZ
| De... |
KÖLTŐ
| Kedvezett a Sors. |
hogy lássam Elmát.
ÖREG ZENÉSZ
| Nézze. . . |
KÖLTŐ
| Még ma éjjel. |
professzor úr, én e nőt szeretem,
mióta hallottam dalát az este.
Gyerek a költő, lázasan repesve
ábrándot űz és csalja kandi fénye,
ő a Titok örökös vőlegénye.
Őrült szerelem, hát nem restelem,
mert mély, igaz...
ÖREG ZENÉSZ
| De testtelen. |
KÖLTŐ
Mért mond ilyent? Nem értem, mit beszél.
ÖREG ZENÉSZ
Szegényke meghalt, Elma rég nem él...
Tíz éve már... És az a dal, ami
a rádióban szólt...
Tíz éve már... És az a dal, ami
a rádióban szólt...
KÖLTŐ
| Ne mondja ki, |
zengett a szíve énfelém az űrben
s arcom olyan fehér lett, mint a hold,
mert Elma akkor énnekem dalolt.
Vagy azt hiszi, mikor a végtelenben
két lélek összecsattan, egybelebben,
nem támad abból égi szikrafény?
Egy szót se, hadd megyek így vissza én. . .
Itt az igazság, bennem, és nem ez.
A lelke szólt hozzám, nem a lemez!
