Kosztolányi Dezső: ESTÉK
ESTÉK
Henry Bataille
Vannak nagy esték, és meghalnak a faluk -
mikor a sok galamb a dúcban elaludt,
meghalnak édesen, meghalnak csendbe, félve,
akár a tornyokon a fecskék kék zenéje...
S ekkor virrasztóul lángocskák fénye röppen,
jó nénik fénye int ablakból, kapuból,
lámpák botorkálnak valahol künn a ködben,
s távol egy szürke út álmodva bandukol. . .
Virágok állanak a régi kertben sorba,
mert anyjuk az nekik, ki eltűn, ellobog.
Aztán a fények is mind-mind kialszanak,
meghalnak a tetők és a fakó falak,
szelíden, jámborul, mint öregasszonyok.
mikor a sok galamb a dúcban elaludt,
meghalnak édesen, meghalnak csendbe, félve,
akár a tornyokon a fecskék kék zenéje...
S ekkor virrasztóul lángocskák fénye röppen,
jó nénik fénye int ablakból, kapuból,
lámpák botorkálnak valahol künn a ködben,
s távol egy szürke út álmodva bandukol. . .
Virágok állanak a régi kertben sorba,
mert anyjuk az nekik, ki eltűn, ellobog.
Aztán a fények is mind-mind kialszanak,
meghalnak a tetők és a fakó falak,
szelíden, jámborul, mint öregasszonyok.
