Kosztolányi Dezső: FÖLFEDEZÉS
FÖLFEDEZÉS
Guy de Maupassant
Gyerek voltam. Szerettem hőn a harcot;
a zajt, mi távol keleten viharzott,
| a lovagokat, súlyos fegyverük, |
| hogy a Szent Sírért küzdtek mindenütt. |
Álmom oroszlánszívű, hős Richárd volt;
midőn a harcba sok tar főt levágott,
| szerettem őt, de akkor legkivált: |
| s abból magának nyakláncot csinált. |
Én a Hölgyemnek szalagát viseltem,
harcoltam a színes virágok ellen,
| a harci kardom volt egy kis suhang, |
| s hullott a kelyhük, hogy a bot suhant. |
A puszta ég alatt reászövődött
és megvetettem a királyi gőgöt,
| trónomra a természet zöld moha, |
| főmön zöld ágból volt a korona. |
Boldog tűz égett. Egyszerre halkan
S eléje tettem boldog áhitatban
| jött egy szelíd leányka, nevetett. |
| légváraim, címem s a szívemet. |
Zöld gesztenyefák nyíltak, oda ült le,
csak néztem, a szépségbe elmerülve,
| egy más világ mosolygott kék szemén, |
| s merengve álltam meg mellette én. |
Mért lettem e kis szőke lánytól oly bús,
Miért borult el zordonan Kolumbus,
| mért szállt el úgy az álom, az öröm? |
| hogy egy világ bukkant ki a ködön? |
