Kosztolányi Dezső: KÖD A TENGEREN
Tintás ég. Csúf habok. Istentelen ködök. |
és öblöget és szüntelen vizet nyel.
Fönn a siket égben a jelharang köhög.
Nyakig ruha vagyok és ponyva, ám azért |
bebugyolálva állok, mint a búvár,
a sisakom turbán, és vászon-rongy a vért.
Mint hogyha tollpihét szívnál, nem levegőt. |
az árbóclámpa a magasba lengve,
mint távoli csillag pislog az éj előtt.
Egyszerre valami bús lárma ér utol, |
Zúgj, jelharang. Ki tudja, merre nyargal?
Egy óriási rém árnyéka megsurol.
Hahó, hahó fiú! A jelharang köhög. |
Tintás ég. Csúf habok. Istentelen ködök.