Kosztolányi Dezső: SZEMEK
nézett a szép hajnalra fel,
most alszanak a sírfenéken,
s a Nap, a Nap az újra kel.
mely csillogó, fényes, remek.
A csillagok ragyognak ismét.
Csak ők sötétek, a szemek.
Nem, nem, kiáltjuk mi, hivők.
Csak elfordultak más körökre,
a Láthatatlant nézik ők.
de nem hagyják el az eget.
Csak alkonya lehet a szemnek,
de fénye ég az éj megett.
egy másvilág nagy hajnalát
bámulj a lenn a sírfenéken
s meredten a titokba lát.