Kosztolányi Dezső: SZILAJ SZERELMEK
Bús gombolyag te, mellet mellel össze!
Mint hogyha kígyók gyűrűje kötözne,
harapjátok parázsló szájatok!
Hörgésetek halálotok jelentse!
Az ágyatok, ez a tüzes szelence,
izzék a kéj gyilkos csodáitul!
és folyjon össze dúlt haj, vad tekintet,
könny és verejték, nyál! Szegény szivek.
Elvesztitek egymást az őrületben
és összeestek... És: minek, minek?