Kosztolányi Dezső: A HALÁL
bekenve tömjénnel, viasszal,
a mellén mákvirág-csokor;
bús csöndet, bánatot vet,
amerre elmegy,
bölcsőt és ravatalt cipel.
zavartalan figyel,
rútul kacag,
testvérével, a sunyi Lázzal
a lámpalángokat meglengeti,
a betegek rá megvacognak.
Aztán a temetőbe tér
pár kedvesével.
mint züllött, háborús kokott,
és véres pántlika a dísze
úgy táncol a harc ritmusára;
és pestis az ő karneválja.
sötét jegyet nyom
s ez nem tűnik el arcáról soha.