Kosztolányi Dezső: IMPRESSION DE NUIT
a város élő, széles kebelén!
Rubin, smaragd, ametiszt int felém,
ez egy sugárzó, óriási nyaklánc.
fehér a csillag, a láng halovány
s a sártól duzzadó bús pocsolyán
a hold kísért sanyargó, sanda képpel.
mint két torony, rajtuk sok láng világol.
Hallom, mozog! Hallom, emelkedik.
[?], a holt uton úgy siklik át
az ember... A láng sápadó virág.