Kosztolányi Dezső: A DÉLUTÁN...
amelybe semmi sincs, csak zúg rekedten.
Bús életem, te fájó és kopár,
mi lett veled, miért úgy verekedtem?
csak távíródrót feketél felettem
s estére kelve köd van, csúnya sár.
Nincs több dalom és könnyem, berekedtem.
és téged a múlás fájdalma lep meg,
hogy egyet alszol s mindjárt itt a tél.
és búcsúzkodón félálomba hallod,
hogy zengenek a messze-messze halmok.