Kosztolányi Dezső: CSONKA SZONETT SZÍVEMRŐL
CSONKA SZONETT SZÍVEMRŐL
Az éjjel fényes. Süt a hold.
Agyam hideg, akár a jéghegy,
a szájamon fáradt, sötét jegy.
Hosszú út multán ez a zsold.
Agyam hideg, akár a jéghegy,
a szájamon fáradt, sötét jegy.
Hosszú út multán ez a zsold.
Bús hívedet ne udvarold,
öreg barát, de tűzzel éledj
és vess a csontvázamra még egy
vizsgáló, orvosi mosolyt.
öreg barát, de tűzzel éledj
és vess a csontvázamra még egy
vizsgáló, orvosi mosolyt.
Mint Röntgen-fényben szívbajos,
mezítlen állok s nézem itt
az életem roncs kincseit
mezítlen állok s nézem itt
az életem roncs kincseit
és hallgatom, milyen zajos,
gyógyíthatatlan szívemet,
mely még a régi, szent beteg.
gyógyíthatatlan szívemet,
mely még a régi, szent beteg.
1924
