Kosztolányi Dezső: ESTI KORNÉL RÍMEI
ESTI KORNÉL RÍMEI
Kassa.
Csak arra vár, hogy egyszer
Rákóczi kürtjét újra megríkassa.
Csak arra vár, hogy egyszer
Rákóczi kürtjét újra megríkassa.
Káprázva nézzük roppant fényedet,
ha most szíved hozzánk kopár is.
Páris.
ha most szíved hozzánk kopár is.
Páris.
A gesztenyefák s orgonák között
lobogsz szelíden, régi Bécs.
Csöndes, családi mécs.
lobogsz szelíden, régi Bécs.
Csöndes, családi mécs.
Mikor látom fakó eged?
A holdat a füzes megett?
Addig szívem be nem heged.
Szeged.
A holdat a füzes megett?
Addig szívem be nem heged.
Szeged.
Napoleon vad lába porzik a
szikláidon, sasfészek: Korzika.
szikláidon, sasfészek: Korzika.
Győr.
Kelet s nyugat közt állj hazámba, kedves
őr.
Mint egy varázsos és tündéri csáp oly
hatalmasan vonzasz magad felé,
meglátni újra, élni s halni: Nápoly.
Kelet s nyugat közt állj hazámba, kedves
őr.
Mint egy varázsos és tündéri csáp oly
hatalmasan vonzasz magad felé,
meglátni újra, élni s halni: Nápoly.
Gyerekkorom, mindig téged kereslek,
ha járom a poros-boros Szabadkát.
Mióta labdám elgurult itt,
nem ér az élet egy fabatkát.
ha járom a poros-boros Szabadkát.
Mióta labdám elgurult itt,
nem ér az élet egy fabatkát.
Ezer kacaj. Ezer jajszó. Ezer szín.
Ezer autó. Ezrek csatája. Berlin.
Ezer autó. Ezrek csatája. Berlin.
Te régi századok lelence.
Azúr, aranyló, mély medence.
Gyémántokkal rakott szelence.
Ha nem leszek, mondd, elfeledsz-e,
Velence?
Azúr, aranyló, mély medence.
Gyémántokkal rakott szelence.
Ha nem leszek, mondd, elfeledsz-e,
Velence?
Én jártam e zajgó porondon
s kormos neved ámulva mondom:
London.
s kormos neved ámulva mondom:
London.
Fülembe kardok csattogása harsog,
baráti pengék és kupák zenéje,
ha látom az emlékeimbe Varsót.
baráti pengék és kupák zenéje,
ha látom az emlékeimbe Varsót.
A vágy örökre visszavon
kék karjaidba, Lisszabon.
kék karjaidba, Lisszabon.
Évezredekből fölcsapó aróma,
illat, mit a multak varázsa ó ma:
Róma.
illat, mit a multak varázsa ó ma:
Róma.
Ó, Boszporusz tündére, messze távol,
te védted az öregapám, mikor
mint árva honvéd a levert hazából
futott Ferenc József bakóitól,
lelkem terólad szent emléket ápol,
Konstantinápoly.
te védted az öregapám, mikor
mint árva honvéd a levert hazából
futott Ferenc József bakóitól,
lelkem terólad szent emléket ápol,
Konstantinápoly.
Mint egy titán, ki láztól és a bortól
részeg, New York oly
mélyen, zihálva horkol.
részeg, New York oly
mélyen, zihálva horkol.
Nincs senki, költő és iró,
ki ne szeresse stílusod,
gúláidat és Nílusod,
regék regéje, Kairó.
ki ne szeresse stílusod,
gúláidat és Nílusod,
regék regéje, Kairó.
Szikrázz a fénybe tiszta tűzzel,
varázskörödből még ne űzz el,
hadd nézzelek rajongva: Brüsszel.
varázskörödből még ne űzz el,
hadd nézzelek rajongva: Brüsszel.
Álmomban is hallom zajongni vad-víg
utcáidat és édes nőidet,
Madrid.
utcáidat és édes nőidet,
Madrid.
Budapest!
Itt éltem én! Lelkek közt! Csupa lélek!
Csupa test!
Kávéház! Mámor! Lángokban leszálló
csuda-est!
Csak az gyűlölhet, aki tompa, pudvás,
buta, rest!
Rímet reád még! Színt, mely életemre
odafest!
Ha meghalok, mondjátok a síromnál:
Budapest.
Itt éltem én! Lelkek közt! Csupa lélek!
Csupa test!
Kávéház! Mámor! Lángokban leszálló
csuda-est!
Csak az gyűlölhet, aki tompa, pudvás,
buta, rest!
Rímet reád még! Színt, mely életemre
odafest!
Ha meghalok, mondjátok a síromnál:
Budapest.
1930
