Kosztolányi Dezső: EZER ÉV MÚLVA
EZER ÉV MÚLVA
Most gyakran az nyilal eszembe:
ezer év múlva az időben
találkozom majd őseimmel,
a dédapámmal, szépapámmal,
öregapámmal és apámmal
s fiammal is, ki mint egyenlő
és egykorú, megtér közénk már.
Beh nagy, híres zsinat lesz akkor.
Mi szép nemzők, mi férfi-kánok
el-eltűnődünk, hogy mi történt
a földi lét zavart porában,
de nem beszélünk, hűs közönnyel,
bólogva nézzük-nézzük egymást
s csupán vigyorgó koponyánkkal,
csupán a zörgő csontjainkkal
ölelkezünk.
ezer év múlva az időben
találkozom majd őseimmel,
a dédapámmal, szépapámmal,
öregapámmal és apámmal
s fiammal is, ki mint egyenlő
és egykorú, megtér közénk már.
Beh nagy, híres zsinat lesz akkor.
Mi szép nemzők, mi férfi-kánok
el-eltűnődünk, hogy mi történt
a földi lét zavart porában,
de nem beszélünk, hűs közönnyel,
bólogva nézzük-nézzük egymást
s csupán vigyorgó koponyánkkal,
csupán a zörgő csontjainkkal
ölelkezünk.
1933
