Kosztolányi Dezső: FÖLÖTTEM AZ ÉJ
FÖLÖTTEM AZ ÉJ
Fölöttem folyik el az éjszaka,
a méltóságos, nagy, nehéz folyam,
idesüt a gáz züllött csillaga
s bárkák úsznak fölöttem komoran,
rettentő bárkák és sirok, sirok.
a méltóságos, nagy, nehéz folyam,
idesüt a gáz züllött csillaga
s bárkák úsznak fölöttem komoran,
rettentő bárkák és sirok, sirok.
Ti szörnyű bárkák, késett konflisok,
ti kocsilámpák, bús hajótüzek,
lángoljatak s evezzetek,
ti őrült nők, virágos bárkákon,
kacagjatok ki engemet
és menjetek lobogós kikötőkbe.
ti kocsilámpák, bús hajótüzek,
lángoljatak s evezzetek,
ti őrült nők, virágos bárkákon,
kacagjatok ki engemet
és menjetek lobogós kikötőkbe.
Én itt vagyok, mélyen, százezer ölre
mázsás vizek feküsznek mellemen,
én itt heverek, én meg vagyok ölve
és figyelek álmatlan, éberen.
És tépem a vizet, álomtalan ágyam,
kicsi a tenger s tengernyi a vágyam.
mázsás vizek feküsznek mellemen,
én itt heverek, én meg vagyok ölve
és figyelek álmatlan, éberen.
És tépem a vizet, álomtalan ágyam,
kicsi a tenger s tengernyi a vágyam.
Tengernyi vágyam, csak kicsi a tenger
és nézem a bárkát, amely megindul,
és fényes árnya egész szívemig nyúl,
és hallgatom a mély homályon át
piros torkotok mézes kacaját
hinárok közt, mocsárba, feketén.
És bámulok föl üres halszemekkel
az éj, az éj hináros fenekén.
és nézem a bárkát, amely megindul,
és fényes árnya egész szívemig nyúl,
és hallgatom a mély homályon át
piros torkotok mézes kacaját
hinárok közt, mocsárba, feketén.
És bámulok föl üres halszemekkel
az éj, az éj hináros fenekén.
(?)
