Kosztolányi Dezső: HAJNALI BÁLTEREMBEN
HAJNALI BÁLTEREMBEN
1
Úgy jött a villámfényes bálterembe
a víg herceg, mint egy fenegyerek.
De mos kinyúlik két széken merengve
és a leégett gyertyán kesereg.
a víg herceg, mint egy fenegyerek.
De mos kinyúlik két széken merengve
és a leégett gyertyán kesereg.
A haja ősz, mi este feketéllett,
szegény szeme akár a vak üveg
és érzi a húnyó fényt - bús ígéret -
a gyöngyvirágot, a csengetyüket.
szegény szeme akár a vak üveg
és érzi a húnyó fényt - bús ígéret -
a gyöngyvirágot, a csengetyüket.
Üvegkoporsó áll a szürkületben.
Vár rá szelíden. A fény összerebben.
Seprőkkel, ronggyal jő a csürhe-nép.
Vár rá szelíden. A fény összerebben.
Seprőkkel, ronggyal jő a csürhe-nép.
És a vén kéjenc végső ájulatba
hallgatja fáradottan, félig alva
fehér szüzecskék szoprán-énekét.
hallgatja fáradottan, félig alva
fehér szüzecskék szoprán-énekét.
2
A rózsaszínű gyertyák pityeregnek.
Fakóvá hamvadott a rózsaszín.
Vad táncolók az éji őrületben
a parketten sötét sebet ütöttek.
Ez a nép, hölgyeim és uraim.
Fakóvá hamvadott a rózsaszín.
Vad táncolók az éji őrületben
a parketten sötét sebet ütöttek.
Ez a nép, hölgyeim és uraim.
A herceg is halottas ingbe bújt már
és lelke mindjárt messze andalog.
Előbb azonban biccent elegánsan
és fekete nyakkendőjébe tűzi
a kilobbanó hajnalcsillagot.
és lelke mindjárt messze andalog.
Előbb azonban biccent elegánsan
és fekete nyakkendőjébe tűzi
a kilobbanó hajnalcsillagot.
1910
