Kosztolányi Dezső: KŐ
KŐ
Elfordultak azok, akiket szerettem.
Bilincsekbe vertek, aztán tovamentek.
Bilincsekbe vertek, aztán tovamentek.
Rozsdás lett az arany, mihelyt hozzáértem.
Kezembe az ezüst egyszerre megvakult.
Kezembe az ezüst egyszerre megvakult.
Halálordítás szólt az anyaméhből.
Véres kezével megütött a gyermek.
Véres kezével megütött a gyermek.
Most járok az utcán. Lóg a kabátom.
Nincsen senkim a földön. Rokonom a kő.
Nincsen senkim a földön. Rokonom a kő.
1929
