Kosztolányi Dezső: LEÁNY
ki ittmaradtál vélem egyedül,
leányos bánat - vérszegény és halvány,
légy regemondó szebb idők felül.
És lány az anyja, az öröm, a csók.
Légy mása most szép és gonosz anyádnak,
ki tégedet - és engem - elhagyott.
magányos abroszomhoz bús ebédhez
s legyen szavad futó anyád szava.
vezess, vezess. És én is majd vezetlek,
mint tiszta lányát egy deres apa.