Kosztolányi Dezső: LEGENDA
LEGENDA
Egy régi délelőtt gyorsan berobbant
a hosszú, nagy szobába, mint a szél,
leült, vagy állt, vagy fájdította rokkant
szivét s beszélt, úgy ahogy más beszél,
a hosszú, nagy szobába, mint a szél,
leült, vagy állt, vagy fájdította rokkant
szivét s beszélt, úgy ahogy más beszél,
vagy hallgatott, vagy ment és lépte koppant,
egy cigarettát eldobott, s kevély
száját elhúzva kacagott s a roppant
időben egyszer meghalt és nem él.
egy cigarettát eldobott, s kevély
száját elhúzva kacagott s a roppant
időben egyszer meghalt és nem él.
Csak ennyi volt. Ezt láttam. És kezembe
e sok-sok semmi most mégis ereklye.
Ő, mondja, ő, azt mondja minden, ő,
e sok-sok semmi most mégis ereklye.
Ő, mondja, ő, azt mondja minden, ő,
a toll, a száj, a húr, az uccakő,
azt mondja, ő, mivel nyomába leng a
hír és halál. És az egész: legenda.
azt mondja, ő, mivel nyomába leng a
hír és halál. És az egész: legenda.
1923
