Kosztolányi Dezső: ORDÍTÁS AZ ERDŐBEN
ORDÍTÁS AZ ERDŐBEN
Uram, irgalmazz! Add nekem kegyed!
Elmúlt megint egy év a régi csendben!
De most fölordítok egyszerre! Negyven!
Eszembe jut minden! Hová megyek?
Elmúlt megint egy év a régi csendben!
De most fölordítok egyszerre! Negyven!
Eszembe jut minden! Hová megyek?
Hová viszel? Tán pihenek egyet?
E kőre itt! Hagyj kissé megpihennem!
Vagy, mint a vásott gyermek bőgni: nem! nem!
Nem akarom! De hogy? De mit tegyek?
E kőre itt! Hagyj kissé megpihennem!
Vagy, mint a vásott gyermek bőgni: nem! nem!
Nem akarom! De hogy? De mit tegyek?
Én mentem eddig, nem gondolva, merre,
beléfogózva atyai kezedbe,
de most velőm és vérem összefagy.
beléfogózva atyai kezedbe,
de most velőm és vérem összefagy.
Amint vezetsz itt e homályos erdőn
és nem látlak, én Alkotóm! Teremtőm!
én Rombolóm! Félek veled! Ki vagy?
és nem látlak, én Alkotóm! Teremtőm!
én Rombolóm! Félek veled! Ki vagy?
1924
