Kosztolányi Dezső: VÁZLAT
VÁZLAT
Utállak étel, melyet megzabálok,
utállak condra, melyet viselek.
Téged szolgállak keshedő ebédem,
téged urallak foszladó ruhám.
utállak condra, melyet viselek.
Téged szolgállak keshedő ebédem,
téged urallak foszladó ruhám.
Vagyok az ostoba anyag cselédje,
ki úr voltam a szellemek fölött.
ki úr voltam a szellemek fölött.
Az életem már régen másoké lett
s most másoké lett az én ételem.
s most másoké lett az én ételem.
Rabságomnak ki látja végre végét?
S ki látja meggyalázott arcomat?
S ki látja meggyalázott arcomat?
Jaj énnekem, mert mérgez a falat már
és fojtogat koldusi köntösöm.
és fojtogat koldusi köntösöm.
1927
