Kosztolányi Dezső: SZERELMES VERS
SZERELMES VERS
Milán Rakič
Suttognak a kertben az orgonabokrok,
a csillagok égnek, a csönd csodamély.
A hold ragyogóan az égre kibomlott,
villámos a csóktól, a vágytól az éj.
Suttognak a kertben az orgonabokrok.
a csillagok égnek, a csönd csodamély.
A hold ragyogóan az égre kibomlott,
villámos a csóktól, a vágytól az éj.
Suttognak a kertben az orgonabokrok.
Ily tiszta, fehérsugarú szelid éjjel
várhatta Izolda a hű lovagot.
Sírok repedeznek, az éji sötéttel
feltámad a ködből a régi halott.
Ily tiszta, fehérsugarú szelid éjjel.
várhatta Izolda a hű lovagot.
Sírok repedeznek, az éji sötéttel
feltámad a ködből a régi halott.
Ily tiszta, fehérsugarú szelid éjjel.
A régi, középkori hős, tele hittel,
hágcsót feszit és nevet a telehold,
és útja a kedvese ölibe vitt el,
a vára előtt tüzes ajka dalolt.
A régi, középkori hős, tele hittel.
hágcsót feszit és nevet a telehold,
és útja a kedvese ölibe vitt el,
a vára előtt tüzes ajka dalolt.
A régi, középkori hős, tele hittel.
Zúgj régi idők meselelke az éjen.
Szívembe fehér remegés tüze gyul.
Itt állnak az árnyak az éjbe, fehéren,
és mind szeret és eped-ég szilajul.
Zúgj régi idők meselelke az éjen.
Szívembe fehér remegés tüze gyul.
Itt állnak az árnyak az éjbe, fehéren,
és mind szeret és eped-ég szilajul.
Zúgj régi idők meselelke az éjen.
Te drága! Te tűzszivü, tiszta Izolda!
Izolda se várta igy jegyesét.
Lépted nesze rebben, az éjszaka holdja
lágyan mosolyog s nevet a kegyes ég,
szél parfüme lengedez, a halavány
bús orgona reszket a hold sugarán.
Izolda se várta igy jegyesét.
Lépted nesze rebben, az éjszaka holdja
lágyan mosolyog s nevet a kegyes ég,
szél parfüme lengedez, a halavány
bús orgona reszket a hold sugarán.
