Kosztolányi Dezső: EGYRE KÖZELEBB
EGYRE KÖZELEBB
És egyre-egyre közelebb
megyek feléd, halál
s már ki se ejtem nevedet.
megyek feléd, halál
s már ki se ejtem nevedet.
Ifjan beh sokszor hívtalak
s lázam hűsíteni
fejemre raktam a havad.
s lázam hűsíteni
fejemre raktam a havad.
Most már sírokra sem ülök,
mosolygok lankatag,
míg fáradok és szürkülök.
mosolygok lankatag,
míg fáradok és szürkülök.
Híredre lelkem nem riad,
nem vagy már szörnyű sem:
apa vagy és én a fiad.
nem vagy már szörnyű sem:
apa vagy és én a fiad.
Oly egy veled e meggyötört
szív és e mellkosár,
mint egy veled a rög s a föld.
szív és e mellkosár,
mint egy veled a rög s a föld.
Ó, a halál az, aki vén
s koporsó-érc ragyog
jégszín haján, bús ajkivén.
s koporsó-érc ragyog
jégszín haján, bús ajkivén.
És egyre-egyre közelebb
megyek feléd, halál
s már ki se ejtem nevedet.
megyek feléd, halál
s már ki se ejtem nevedet.
1919
