Kosztolányi Dezső: IMA HARC ELŐTT
mit összetép idők viharja,
emlékemet is elsodorja
s nem kísér lárma, suttogó nesz.
bankár-kisasszonyoknak éke,
de az enyém, a jó, a béke,
a becsületnek gyolcsa, tisztán.
szivem jobbik felét a nőnek,
felét zálogba a jövőnek,
és a kezembe semmi sincsen.
fognak, körömnek és tusának,
s mindent a földgömb koldusának,
a vak mártírnak, a magyarnak.
a Nemző, aki sír a földön,
és most mit kaptam tőle kölcsön,
az életem is visszaadtam.
én sírva borulok nyomába,
csörgesse a rongy és a gyáva
a hírt, ezt a harminc ezüstpénzt.
úri szalonba, úri bálon,
én titkos arcod látva-látom,
fajom, mert föld vagy, vér, igazság.
mit sárba dobnak, elfelednek,
árnyéka eltűnő nevemnek,
de becsületbe bukni jó lesz.