Kosztolányi Dezső: AMIKOR A HOLDRA BÁMULTAM S A TÁVOLLEVŐ KEDVESRE GONDOLTAM
hatalmasan feltündököl az ég.
A szeretőknek szétszakadt szivét
most egybefűzi az áldott Merengés.
Gyertyám kiojtom, ám nincsen sötétebb,
zekém felöltöm, ám nincs melegebb.
A holddal izenek hát s ágyba térek.
Álmomba tán találkozom veled.