Kosztolányi Dezső: ELTASZÍTOTT HITVES
kifut, rohan urához s látja végül.
Elmondani jaját nem bírja ő sem:
csak a kezét morzsolja eszelősen.
A legyezője, mint a hold világa
s hull drága könnye - drágagyöngy - pörögve.
Ezt érti: így még sohasem imádta,
ezt érzi: fáj és fájni fog örökre.