Kosztolányi Dezső: GYERMEKEK
GYERMEKEK
Po Csü-ji
Kis unokám: "Teknősbéka-Kisasszony",
hatéves s lányom: "Nyári-Ruha", három.
Egyik pötyög még, babrálgatja arcom,
másik dalol, verselget mindenáron.
Reggel vidáman lábaimra kúsznak,
éjente meg a mellemen alusznak.
Jaj, gyermekek, mért jöttetek ti későn,
hogy már hanyatlom és a feledés jön?
E picikék az aggastyán szivéhez
férkőznek és az mostan ujra érez.
Elromlik a bor, bár ereje volt
s mihelyt kerek már, fogy a telehold.
Igy a szivekhez huzó szeretet
csak bánatoknak ád uj keretet.
De ha mindenki ilyen balga rab,
miért legyek én náluk okosabb?
hatéves s lányom: "Nyári-Ruha", három.
Egyik pötyög még, babrálgatja arcom,
másik dalol, verselget mindenáron.
Reggel vidáman lábaimra kúsznak,
éjente meg a mellemen alusznak.
Jaj, gyermekek, mért jöttetek ti későn,
hogy már hanyatlom és a feledés jön?
E picikék az aggastyán szivéhez
férkőznek és az mostan ujra érez.
Elromlik a bor, bár ereje volt
s mihelyt kerek már, fogy a telehold.
Igy a szivekhez huzó szeretet
csak bánatoknak ád uj keretet.
De ha mindenki ilyen balga rab,
miért legyek én náluk okosabb?
