Kosztolányi Dezső: HALOTTVIVŐK ÉNEKE
HALOTTVIVŐK ÉNEKE
Miao Hszi
Mig éltem én, benn a Városba jártam,
most holt vagyok s itt hagytak ők a sárban.
Reggel kocsiztam s így értem haza:
föd a Halálnak Sárga Tavasza.
Mikor fehéredett az alkonyóra,
a négy lovam, hintóm megállt velem.
Eztán a nagy Mindennek Alkotója
se bírja visszaadni életem.
Test, lélek eltünik, többé nem érez,
haj, fog kihull, lassanként semmivé lesz.
Mióta ember él, igy volt örökkön:
el nem kerüli senki ezt a földön.
most holt vagyok s itt hagytak ők a sárban.
Reggel kocsiztam s így értem haza:
föd a Halálnak Sárga Tavasza.
Mikor fehéredett az alkonyóra,
a négy lovam, hintóm megállt velem.
Eztán a nagy Mindennek Alkotója
se bírja visszaadni életem.
Test, lélek eltünik, többé nem érez,
haj, fog kihull, lassanként semmivé lesz.
Mióta ember él, igy volt örökkön:
el nem kerüli senki ezt a földön.
