Kosztolányi Dezső: MIKOR LI PÓ-T ÁLMOMBAN LÁTTAM
MIKOR LI PÓ-T ÁLMOMBAN LÁTTAM
Tu Fu
Ha valakink meghal, könnyekben úszunk,
de - jaj - míg élünk, egyre csak búcsúzunk.
...Száműzve élsz lázas mocsárvidéken
s azóta egy betűt se írsz te nékem. -
Ma éjszaka álmomba láttalak,
mert mindig óhajtlak, kegyes alak. . .
Töprengve néztem, vajjon nem csalódtam,
ily nagy utat tettél, te vagy valóban?
Zöld fák közül búsan elém jöttél
és eltüntél egy zord, sötét erődnél...
Hogy nőhetett ki hirtelen a szárnyad
te néked, akit megkötnek, bezárnak?
...Ocsudtam s a kilobbant, elviharzott
hold alacsonyan lengett, mint az arcod.
...Mi sok folyónak léptél át vad árkán,
hol annyi víziszörny van s annyi sárkány.
Felhő lebeg az égen, fodra tiszta,
s mint vándor elmegy, nem jő soha vissza...
Tevéled álmodtam már három éjen -
meghitt s való voltál, akárcsak ébren.
Egyszerre útra készültél s csak akkor
szóltál nekem veszélyről és kalandról,
hogy zúg a tó, hogy küzd a gyönge csolnak,
mit a vihar hullámai locsolnak.
Dörzsölted ősz fejed a kapualjnál,
mint hogyha ámulnál vagy megriadnál.
...Most minden úr és hölgy Pekingbe gyűl,
csupán te tengődsz árván, egyedül.
A Sors hiába égi, néha téved.
Öregkorodban sujtott földre téged.
...Rólad csodás regéket majd a Hír mond,
de hát mit ér, ha elföd már a sírdomb?
de - jaj - míg élünk, egyre csak búcsúzunk.
...Száműzve élsz lázas mocsárvidéken
s azóta egy betűt se írsz te nékem. -
Ma éjszaka álmomba láttalak,
mert mindig óhajtlak, kegyes alak. . .
Töprengve néztem, vajjon nem csalódtam,
ily nagy utat tettél, te vagy valóban?
Zöld fák közül búsan elém jöttél
és eltüntél egy zord, sötét erődnél...
Hogy nőhetett ki hirtelen a szárnyad
te néked, akit megkötnek, bezárnak?
...Ocsudtam s a kilobbant, elviharzott
hold alacsonyan lengett, mint az arcod.
...Mi sok folyónak léptél át vad árkán,
hol annyi víziszörny van s annyi sárkány.
Felhő lebeg az égen, fodra tiszta,
s mint vándor elmegy, nem jő soha vissza...
Tevéled álmodtam már három éjen -
meghitt s való voltál, akárcsak ébren.
Egyszerre útra készültél s csak akkor
szóltál nekem veszélyről és kalandról,
hogy zúg a tó, hogy küzd a gyönge csolnak,
mit a vihar hullámai locsolnak.
Dörzsölted ősz fejed a kapualjnál,
mint hogyha ámulnál vagy megriadnál.
...Most minden úr és hölgy Pekingbe gyűl,
csupán te tengődsz árván, egyedül.
A Sors hiába égi, néha téved.
Öregkorodban sujtott földre téged.
...Rólad csodás regéket majd a Hír mond,
de hát mit ér, ha elföd már a sírdomb?
