Kosztolányi Dezső: ÖRÖKKÉVALÓ BÁNAT
ÖRÖKKÉVALÓ BÁNAT
Li Taj-po
Szememben könny ragyog,
mert Csanganban vagyok.
...Az őszi bogár zümmög körbe-körbe,
gyékényemen a jég, mint kis tükörke.
Lobog a lámpa, elhúzom az ernyőm,
a holdra bámulok hosszan, merengőn,
mely mint virág leng a híg éteren.
Fönn a határtalan és tiszta kékség,
lenn a dühös-zöld víz s a kétség.
Az ég magas, a föld meg végtelen.
Ég s föld között repül-repül a bánat,
de szirteken hogy szállhatok utánad?
Szivem beteg
és megreped.
mert Csanganban vagyok.
...Az őszi bogár zümmög körbe-körbe,
gyékényemen a jég, mint kis tükörke.
Lobog a lámpa, elhúzom az ernyőm,
a holdra bámulok hosszan, merengőn,
mely mint virág leng a híg éteren.
Fönn a határtalan és tiszta kékség,
lenn a dühös-zöld víz s a kétség.
Az ég magas, a föld meg végtelen.
Ég s föld között repül-repül a bánat,
de szirteken hogy szállhatok utánad?
Szivem beteg
és megreped.
