Kosztolányi Dezső: REMETE-LAKOMBAN HOSSZÚ ESŐ UTÁN
REMETE-LAKOMBAN HOSSZÚ ESŐ UTÁN
Vang Vej
Roskadnak a fák az esőtől, távol mezőkről lassú füst jön,
a rőzséken a rizst pirítják s amint viszik, ragyog ezüstlőn.
A nagy, nyugalmas lápvidéken tempózva száll-száll egy
fehér gém
mangó-madár dalol-dalolgat a nyári lombok
dús setétjén...
Tudom már nézni én a hajnalt, mikor a szűz hegyek
fogadják,
fenyő alatt rágcsálni bölcsen a napraforgó pici magját,
nem szólni, ha paraszt fajankót az én helyembe tesz
a Császár...
Hát mért riasszam a sirályt el, ha nyájasan vállamra
rászáll?
a rőzséken a rizst pirítják s amint viszik, ragyog ezüstlőn.
A nagy, nyugalmas lápvidéken tempózva száll-száll egy
fehér gém
mangó-madár dalol-dalolgat a nyári lombok
dús setétjén...
Tudom már nézni én a hajnalt, mikor a szűz hegyek
fogadják,
fenyő alatt rágcsálni bölcsen a napraforgó pici magját,
nem szólni, ha paraszt fajankót az én helyembe tesz
a Császár...
Hát mért riasszam a sirályt el, ha nyájasan vállamra
rászáll?
