Kosztolányi Dezső: TÉLI HÁBORÚ
s hazámból várok délibábokat.
Mimóza sárgul ott. Gazella ugrál.
Oly szép a háború. Ha süt a nap.
Sokunk lábát levágták, töviben.
Csizmástól. A szem üveggé meredt gömb.
Jó annak, aki hó alatt pihen.
A jég az kő s a kő, akár a jég.
Szédülve tekereg a kósza ösvény.
Szegény ebek, mászunk a holdba még.
kardunkra vér hull, nyirkos, csurranó.
Kürtök rivallnak tompa gyötrelemben.
Jaj, szebb a dal és a fuvolaszó.
Egy tigris áll meg az utunk előtt.
Csóválja farkát, fogát vicsorítja
és dörgedelmesen a völgybe bőg.
Jőjjön valaki. Egy vörös szivet!
Havas fenyőkön károgunk a vérben,
a vér ködében s hangunk elijed.
küldj téli orkánt, vagy halálba űzz -
egy villámot merev-bús homlokomba,
hadd szálljak föl, mint fényes, tiszta tűz.