Kosztolányi Dezső: ÚJÉV NAPJÁN IDEGENBEN
a számüzött könnyűje ugyanaz.
Öreg vagyok, húzom nehéz igámat
és itt felejtett engem a Tavasz...
Majmok ijesztenek fönn a hegyekbe,
mint ázott fűzfa roskadok le én.
Itt élt Csia Ji, itt van eltemetve -
s azon tünődöm, mily sors lesz enyém?