Kosztolányi Dezső: SZENT IMRE HIMNUSZOK
SZENT IMRE HIMNUSZOK
VIGADJ, SZÜLŐ PANNÓNIA...
Vigadj, szülő Pannónia,
mert dücső az te fiad.
Nincs az virtusának híja
s az mennyben öröm riad.
mert dücső az te fiad.
Nincs az virtusának híja
s az mennyben öröm riad.
Sarjadván királyi vérből
Imre Hertzeg földre jött.
Idvessége égbe ért föl
és Isten növelte őt.
Imre Hertzeg földre jött.
Idvessége égbe ért föl
és Isten növelte őt.
Zsönge kortól féli Istent,
az parancsait betölti.
Nyomdokán el is vesz itt lent,
összveomlik mind, mi földi.
az parancsait betölti.
Nyomdokán el is vesz itt lent,
összveomlik mind, mi földi.
Nem szeplősíté az láza,
szűzien kerűlé vágyát,
forróságit zabolázva
megveté az hitveságyát.
szűzien kerűlé vágyát,
forróságit zabolázva
megveté az hitveságyát.
Így az Három-Egy-Személynek
glória az Égen, Földön.
Atya, Fiú és Szent-Lélek
áldassék is mindörökkön.
glória az Égen, Földön.
Atya, Fiú és Szent-Lélek
áldassék is mindörökkön.
IDVEZ LÉGY, TE JÓK VIRÁGA...
Idvez légy, te jók virága, régi törzsök sarjadéka,
tündöklő tükör, te drága szentség regulája, példa.
Jó reménység rossz időbe, csillag annak, aki szenved,
föld pirosló rózsatője, lámpáskája az hiveknek.
Kincses-kamaránknak éke, fényes liliom az völgybe,
könnyezőknek könnyű béke, kérlelünk mi könyörögve,
az gonosznak légy te féke, Imre, űzd el mindörökre.
tündöklő tükör, te drága szentség regulája, példa.
Jó reménység rossz időbe, csillag annak, aki szenved,
föld pirosló rózsatője, lámpáskája az hiveknek.
Kincses-kamaránknak éke, fényes liliom az völgybe,
könnyezőknek könnyű béke, kérlelünk mi könyörögve,
az gonosznak légy te féke, Imre, űzd el mindörökre.
Ez siralom-völgybe hullva, hol az jámborok zokognak,
fölvezérli őt ujjongva serge vidám angyaloknak.
Démonok csapatja Tőle meghajol, akár a nádszál,
makulátlan, tiszta szívvel, bűntelen az égbe átszáll.
Imre is a szentjeinkkel osztakozik égi jóban.
Napvilágnál látta ezt meg, színről-szinre és valóban
Özséb, Caesarea papja, titkos és nagy vizióban.
fölvezérli őt ujjongva serge vidám angyaloknak.
Démonok csapatja Tőle meghajol, akár a nádszál,
makulátlan, tiszta szívvel, bűntelen az égbe átszáll.
Imre is a szentjeinkkel osztakozik égi jóban.
Napvilágnál látta ezt meg, színről-szinre és valóban
Özséb, Caesarea papja, titkos és nagy vizióban.
Pannonia vigadozzál, szoptatós dajkája, anyja,
mert ily ifjút földre hoztál, aki az virtus aranyja.
Örvendezz Székes-Fejérvár, glóriás fiad kitüntet,
rád dicsőség, ritka fény vár, áldd érette Istenünket.
Édes Jézus! im tenéked hódolunk, légy enyhe gyámol,
istápolván az te néped az mennyország pitvarából.
mert ily ifjút földre hoztál, aki az virtus aranyja.
Örvendezz Székes-Fejérvár, glóriás fiad kitüntet,
rád dicsőség, ritka fény vár, áldd érette Istenünket.
Édes Jézus! im tenéked hódolunk, légy enyhe gyámol,
istápolván az te néped az mennyország pitvarából.
MINT CSODÁKNAK CSIPKEBOKRA...
Mint csodáknak csipkebokra
gyúlva lobbanó lángokra
égten-ég, de el nem ég:
Imre sem hajt semmi okra,
teste nem tüzel lobogva,
ója bűntől őt az Ég.
gyúlva lobbanó lángokra
égten-ég, de el nem ég:
Imre sem hajt semmi okra,
teste nem tüzel lobogva,
ója bűntől őt az Ég.
A hívság Egyiptomába
új József, ki él magába,
liliomszál, tiszta, szűz,
fékezi folyvást a kába
ifjúságot és hiába
ostromolja testi tűz.
új József, ki él magába,
liliomszál, tiszta, szűz,
fékezi folyvást a kába
ifjúságot és hiába
ostromolja testi tűz.
AZ EGYHÁZ MA ÖRVEND...
Az Egyház ma örvend,
áldja ez örömnapot:
Imre égbe fölment,
ottan uj hazát kapott.
áldja ez örömnapot:
Imre égbe fölment,
ottan uj hazát kapott.
Mint ifju gyerek-bölcs
idvesség útján haladt,
fényességes erkölcs
mesgyéjén járt, mint az agg.
idvesség útján haladt,
fényességes erkölcs
mesgyéjén járt, mint az agg.
József bűn sarától
elfut, ott hagyván a' nőt:
ő a' hív arától,
mert szűzesség hijja őt.
elfut, ott hagyván a' nőt:
ő a' hív arától,
mert szűzesség hijja őt.
Dávid a` parittya
által öl filiszteust,
ő csellel szorítja
verve-ütve itt a húst.
által öl filiszteust,
ő csellel szorítja
verve-ütve itt a húst.
Az csudás csak ebben,
hogy ki ója virtusát,
győz a' győzhetetlen
lángodon is: Ifjuság!
hogy ki ója virtusát,
győz a' győzhetetlen
lángodon is: Ifjuság!
ÉGI CHORUSOK...
Égi chorusok, azúrnak
sergei, kik fönt vonulnak,
zöngjön éneke a húrnak,
trónusánál a nagy Úrnak.
sergei, kik fönt vonulnak,
zöngjön éneke a húrnak,
trónusánál a nagy Úrnak.
Ő, az édesség patakja,
Őt a' szépség lelke lakja,
boldogságot ád azoknak
kikbe nincs a rossz salakja.
Őt a' szépség lelke lakja,
boldogságot ád azoknak
kikbe nincs a rossz salakja.
Tőle bírt akkép kiválni
a` hitvalló, szent Királyfi,
álnokság ellen kiállni, -
bárha üldözé akárki.
a` hitvalló, szent Királyfi,
álnokság ellen kiállni, -
bárha üldözé akárki.
Katolikus Hertzeg, vészbe,
agg királynak ifjú része,
Krisztusnak csudás vitéze,
földre mennyet ő idéze.
agg királynak ifjú része,
Krisztusnak csudás vitéze,
földre mennyet ő idéze.
Megvetette a` világot,
béklyót a testére vágott.
Ördögök nyakára hágott,
szablya sem fogá, sem átok.
béklyót a testére vágott.
Ördögök nyakára hágott,
szablya sem fogá, sem átok.
Mert legyőzött hármas ellent
s a` Gonosznak monda ellent
most, hogy a világból elment,
két palástot is visel fent.
s a` Gonosznak monda ellent
most, hogy a világból elment,
két palástot is visel fent.
Ékes, szent s királyi mezbe,
udvarló néptől övezve,
él a' mennyei körökbe
a' Báránnyal mindörökre.
udvarló néptől övezve,
él a' mennyei körökbe
a' Báránnyal mindörökre.
Glória hát az Atyának
s az Ő Egyszülött Fiának
s akit éppoly dics illet meg,
glória a' Szent-Léleknek! Ámen.
s az Ő Egyszülött Fiának
s akit éppoly dics illet meg,
glória a' Szent-Léleknek! Ámen.
HARSÁNY DALT MA ÉS VIDÁMAT...
Harsány dalt ma és vidámat,
fönt a legnagyobb királynak
szóljon ez az ünnepünk.
Szentünket áldjuk ma dallal
és szívbéli diadallal,
azt, ki született nekünk.
fönt a legnagyobb királynak
szóljon ez az ünnepünk.
Szentünket áldjuk ma dallal
és szívbéli diadallal,
azt, ki született nekünk.
Édes ének, kedves ének,
melybe tiszta lélek éled
és a szájból fölrivall.
Hát hogy itt e hármas ünnep,
zengedezzünk Istenünknek,
őt dicsérte ez a dal.
melybe tiszta lélek éled
és a szájból fölrivall.
Hát hogy itt e hármas ünnep,
zengedezzünk Istenünknek,
őt dicsérte ez a dal.
Így csodáljuk most mi, dallók,
úgy tiszteljük a hitvallót,
ki tettekben óriás,
mert attól van a hatalma,
ki jóságát ingyen adja
és örökre glóriás.
úgy tiszteljük a hitvallót,
ki tettekben óriás,
mert attól van a hatalma,
ki jóságát ingyen adja
és örökre glóriás.
Imre, a dicső királyfi,
már korán kezdett kiválni,
mingyárást jeleskedett.
Ám hogy ősi származását
még tetszőbb szinekbe lássák,
Krisztus hiv cselédje lett.
már korán kezdett kiválni,
mingyárást jeleskedett.
Ám hogy ősi származását
még tetszőbb szinekbe lássák,
Krisztus hiv cselédje lett.
A hívságokat kerülve,
csak jámborság volt az üdve,
ennek tett mindent alá.
Járt fönt a hatalma ormán,
megveté ezt is mogorván,
földi jó meg nem csalá.
csak jámborság volt az üdve,
ennek tett mindent alá.
Járt fönt a hatalma ormán,
megveté ezt is mogorván,
földi jó meg nem csalá.
Éjtszakát vigyázva tölt ő,
egy napot a másba ölt ő,
nem tunyálkodik, buzog.
Nő a szorgossága éjjel,
fény nyilall belőle széjjel,
ajkán jámbor himnuszok.
egy napot a másba ölt ő,
nem tunyálkodik, buzog.
Nő a szorgossága éjjel,
fény nyilall belőle széjjel,
ajkán jámbor himnuszok.
Hogy csodákra lett ő,
ifjan megmutatta,
mert csókját a kedves,
hív papoknak adta.
ifjan megmutatta,
mert csókját a kedves,
hív papoknak adta.
Annyi csókot osztott
nékik kiskorában,
mennyi évig hervadt
itt, a föld porában.
nékik kiskorában,
mennyi évig hervadt
itt, a föld porában.
Ám a szent barátot
megcsókolta hétszer,
mert a szűzisége
fénylett, mint az ékszer.
megcsókolta hétszer,
mert a szűzisége
fénylett, mint az ékszer.
Vivódik, imádva senyved,
mit ajánljon föl Istennek
s várja, hogy jelentse ki.
Fényesség támad s az égi
szózat azt beszéli néki,
válaszát így hirdeti:
mit ajánljon föl Istennek
s várja, hogy jelentse ki.
Fényesség támad s az égi
szózat azt beszéli néki,
válaszát így hirdeti:
"Nincsen kedvesebb, erénynek,
az égnek és a szerénynek,
mint a jámbor szűziség.
Hát legyen enyém a drága
tisztaságod szent virága,
bárha benned tűz is ég."
az égnek és a szerénynek,
mint a jámbor szűziség.
Hát legyen enyém a drága
tisztaságod szent virága,
bárha benned tűz is ég."
Szűziség szagos virágát
kedvelik az angyalok.
Mostan véle társalognak
s ő közöttük andalog.
Amikor meghalt az ifjú,
Krisztus élteté tovább,
gyámolítva a hatalmát
végzett sok jeles csodát.
Imre győzött a halálon,
győztesen leverte őt,
mert hogy elmult, a csodája
nem mult el, de egyre nőtt.
Egy emberrel négy csodát tőn,
buzgóan imádkozott,
a gonosztól és a bűntől
megtisztult az átkozott.
Törli a halál írását
és halálos szíjat old,
zúzza a vasat-bilincset
és kilép, ki kötve volt.
Konrád im szabad a bűntől,
bűnhődéstől szabadul,
szíja enged, lánca roppan,
az írása földre hull.
kedvelik az angyalok.
Mostan véle társalognak
s ő közöttük andalog.
Amikor meghalt az ifjú,
Krisztus élteté tovább,
gyámolítva a hatalmát
végzett sok jeles csodát.
Imre győzött a halálon,
győztesen leverte őt,
mert hogy elmult, a csodája
nem mult el, de egyre nőtt.
Egy emberrel négy csodát tőn,
buzgóan imádkozott,
a gonosztól és a bűntől
megtisztult az átkozott.
Törli a halál írását
és halálos szíjat old,
zúzza a vasat-bilincset
és kilép, ki kötve volt.
Konrád im szabad a bűntől,
bűnhődéstől szabadul,
szíja enged, lánca roppan,
az írása földre hull.
Imre, légy a pártfogónk hát,
mert barátink nincsenek,
oldd meg a mi bűneinket,
e nehéz bilincseket.
Nézz le a sanyarú völgyre,
ahol annyi a sirás,
hogy te véled vigadozzunk
glóriádba, glóriás.
mert barátink nincsenek,
oldd meg a mi bűneinket,
e nehéz bilincseket.
Nézz le a sanyarú völgyre,
ahol annyi a sirás,
hogy te véled vigadozzunk
glóriádba, glóriás.
IMRE, SZŰZI LILIOMSZÁL...
Imre, szűzi liliomszál,
pannonoknál illatozzál,
tisztaság volt a te vérted,
az küzdött bűn ellen érted,
azzal érkeztél a drága
virtus rózsás udvarába:
engem is oltalmazz, Imre,
hozz föloldást bűneimre,
semmi meg ne szeplősítsen,
amit nem kedvelne Isten.
pannonoknál illatozzál,
tisztaság volt a te vérted,
az küzdött bűn ellen érted,
azzal érkeztél a drága
virtus rózsás udvarába:
engem is oltalmazz, Imre,
hozz föloldást bűneimre,
semmi meg ne szeplősítsen,
amit nem kedvelne Isten.
Ó TISZTA FÉNYNÉL FÉNYESEBB...
Ó tiszta fénynél fényesebb
szűzesség tiszta fénye.
Ó Imre, napnál ékesebb
szép életed erénye.
szűzesség tiszta fénye.
Ó Imre, napnál ékesebb
szép életed erénye.
Istápoljad pannonjaid,
szűzes szokásra szoktasd,
csak az Igazság és a Hit
tüzes tettére oktasd.
szűzes szokásra szoktasd,
csak az Igazság és a Hit
tüzes tettére oktasd.
Ifjú népedből fölrepülsz
az égbe, tűzi Csóva.
Jóságodért szentekkel ülsz,
országod áldva-óva.
az égbe, tűzi Csóva.
Jóságodért szentekkel ülsz,
országod áldva-óva.
Hallgasd meg az imánk ezér,
kérünk, Istent imádva,
vezess be, nyájas, szűz Vezér,
a fény örök honába.
kérünk, Istent imádva,
vezess be, nyájas, szűz Vezér,
a fény örök honába.
Atyád mikoron összveád
téged hív hitveseddel,
te megveted a föld szavát
mit test hévsége kedvel.
téged hív hitveseddel,
te megveted a föld szavát
mit test hévsége kedvel.
Lángod szemérem üldözé,
hamvasztva s el nem ültél,
míg szűz liliomok közé,
az égbe nem repültél.
hamvasztva s el nem ültél,
míg szűz liliomok közé,
az égbe nem repültél.
S hogy a Gonosz ne kúszna rád,
poklok kígyója gyáván,
legelve lelked bimbaját,
a dög, a rusnya sátán:
poklok kígyója gyáván,
legelve lelked bimbaját,
a dög, a rusnya sátán:
gyöngécske testedet veréd,
tövissel óttad, azzal,
mint rózsatőt, csöpp csemetét,
tövisse véd tavasszal.
tövissel óttad, azzal,
mint rózsatőt, csöpp csemetét,
tövisse véd tavasszal.
Virágkorodba hullsz te el,
Imrénk, szépség reménye,
kin nem fogott parázna csel,
ó mennyek szemefénye!
Imrénk, szépség reménye,
kin nem fogott parázna csel,
ó mennyek szemefénye!
Hívságos néked e világ,
fölszállsz magasba végképp:
hallgasd meg e buzgó imát,
küldj a szivünkbe békét.
fölszállsz magasba végképp:
hallgasd meg e buzgó imát,
küldj a szivünkbe békét.
Szűz férj, malasztos, drága, jó
virág, te diadallal,
ezer babértól roskadó,
magasztos, égi Angyal.
virág, te diadallal,
ezer babértól roskadó,
magasztos, égi Angyal.
A háborútól védj te meg
s éhségtől s döghaláltól.
Halálos órán nyújtsd kezed,
jajjaj! ne légy te távol.
s éhségtől s döghaláltól.
Halálos órán nyújtsd kezed,
jajjaj! ne légy te távol.
Akinek élte csak malaszt
s Istennek tett szüzesség
s a Szent Szűznek ajánlta azt,
hogy szíve néki tessék:
s Istennek tett szüzesség
s a Szent Szűznek ajánlta azt,
hogy szíve néki tessék:
ójj bűntől, mennyek Hertzege,
lelkünk sóhajtva áhít,
vond messze tőlünk a fene
poklok dühös kutyáit,
lelkünk sóhajtva áhít,
vond messze tőlünk a fene
poklok dühös kutyáit,
hogy majd veled az égbe ott
lakjunk, mi tiszta Szűzünk
s fényes-fehér liliomot
zöld koszorúba fűzzünk. Ámen.
lakjunk, mi tiszta Szűzünk
s fényes-fehér liliomot
zöld koszorúba fűzzünk. Ámen.
Ó A NAPNÁL FÉNYESEBB...
Ó napnál fényesebb
nagy tisztaság,
ó hónál ékesebb
viragos ág.
E megújult haza
tündöklő csillaga
Szent Imre te!
Légy egyre körülünk,
légy a mi tükörünk,
néped esengve kér,
légy te Vezér.
nagy tisztaság,
ó hónál ékesebb
viragos ág.
E megújult haza
tündöklő csillaga
Szent Imre te!
Légy egyre körülünk,
légy a mi tükörünk,
néped esengve kér,
légy te Vezér.
Szűzi férj, angyali,
szeplőtelen,
bár a láz víva-ví
mindszüntelen.
Rávevéd a Szüzet
hogy a gonosz tüzet
oltsa ki ő.
Élsz vele milliom
csel közt, mint liliom
rózsával szűzen él
s várva remél.
szeplőtelen,
bár a láz víva-ví
mindszüntelen.
Rávevéd a Szüzet
hogy a gonosz tüzet
oltsa ki ő.
Élsz vele milliom
csel közt, mint liliom
rózsával szűzen él
s várva remél.
Állod a testiség
és a bujább
hévségek pestisét,
háborúját:
gyarló érzékedet
vértezve fékezed
őrködve rá.
Testecskéd kínba nőtt
s mint kisded rózsatőt
ótta kemény tövis
és vasöv is.
és a bujább
hévségek pestisét,
háborúját:
gyarló érzékedet
vértezve fékezed
őrködve rá.
Testecskéd kínba nőtt
s mint kisded rózsatőt
ótta kemény tövis
és vasöv is.
Mért hervadsz ily hamar,
drága virág,
kin nem fog zűrzavar,
kába világ?
Hogy ne lásd ezt a rút,
hívságos háborút,
ártatlan te:
Krisztusunk fölfogott,
csillagnál csillogóbb
s a Bárány van veled,
őt követed.
drága virág,
kin nem fog zűrzavar,
kába világ?
Hogy ne lásd ezt a rút,
hívságos háborút,
ártatlan te:
Krisztusunk fölfogott,
csillagnál csillogóbb
s a Bárány van veled,
őt követed.
ISTEN TÖRVÉNYÉT...
Isten törvényét a boldog
Imre látva-látja,
éjjel és nappal tűnődvén
lőn Isten barátja.
Az Urnak kemény szabályát
érti apró kortul,
lelke jámbor áhitattal
égiekre fordul.
Nem hajol hitványka teste
éji nyugalomra,
Istent dícsérő imáit
fönt vigyázva mondja.
Az igazságot akarván
megveti mi hitvány,
hívságos, botor halandót
jóra igy tanítván.
Imre látva-látja,
éjjel és nappal tűnődvén
lőn Isten barátja.
Az Urnak kemény szabályát
érti apró kortul,
lelke jámbor áhitattal
égiekre fordul.
Nem hajol hitványka teste
éji nyugalomra,
Istent dícsérő imáit
fönt vigyázva mondja.
Az igazságot akarván
megveti mi hitvány,
hívságos, botor halandót
jóra igy tanítván.
A templomba hajdanában
vívódó tusát áll,
könyvekben imádkozik lent
Isten trónusánál.
Töpreng, Istennek mit adjon,
lelke-teste égett,
így felelt az égi szózat
könnyüsége végett:
"Szűziség a legnagyobb kincs
add a szűziséget."
Nyomba hát az Istené lesz
jámbor, hív adója
és utódiról lemondva
szűziségét ója.
vívódó tusát áll,
könyvekben imádkozik lent
Isten trónusánál.
Töpreng, Istennek mit adjon,
lelke-teste égett,
így felelt az égi szózat
könnyüsége végett:
"Szűziség a legnagyobb kincs
add a szűziséget."
Nyomba hát az Istené lesz
jámbor, hív adója
és utódiról lemondva
szűziségét ója.
Mint gyerek gyúl égi tűztől,
homlokára fény ül,
nem csábítja ez világ itt,
az éggel kibékül.
Földi kincset nem vesz ő fel
elmúlandó ékül.
Él a házasságba, szűzen,
a hitvese nélkül.
Istenért vitézkedik csak,
hős Vezér, vitézül.
Ó, milyen csudálatos Szent
hogy vigyázva járdal,
ifjuságával dacolva
ifjuságon által.
Elkerüli azt, mi szeplő,
az igazt betűzi,
fékezvén testét a gyeplő,
mindörökkén szűzi.
homlokára fény ül,
nem csábítja ez világ itt,
az éggel kibékül.
Földi kincset nem vesz ő fel
elmúlandó ékül.
Él a házasságba, szűzen,
a hitvese nélkül.
Istenért vitézkedik csak,
hős Vezér, vitézül.
Ó, milyen csudálatos Szent
hogy vigyázva járdal,
ifjuságával dacolva
ifjuságon által.
Elkerüli azt, mi szeplő,
az igazt betűzi,
fékezvén testét a gyeplő,
mindörökkén szűzi.
Istenünk a mi királyunk
gyermekét szerette,
egyszülöttje a magasban
kedvelé felette.
Hogy ne győzzön a csalárdság
fondorul felette:
szeplő nélkül, makulátlan
vonta az egekbe.
Földi hercegsége múlván
égit kap helyette
s hogy ne mocskosítsa lelkét
rosszak sanda tette,
ifjú életét szakasztván
Isten égbe vette.
gyermekét szerette,
egyszülöttje a magasban
kedvelé felette.
Hogy ne győzzön a csalárdság
fondorul felette:
szeplő nélkül, makulátlan
vonta az egekbe.
Földi hercegsége múlván
égit kap helyette
s hogy ne mocskosítsa lelkét
rosszak sanda tette,
ifjú életét szakasztván
Isten égbe vette.
Imre kedvét játszva űzi,
fönt Istent dícséri,
szűzi volt ő s most a szűzi
Krisztus társa néki.
Vélük, akik égbe mentek,
nézz le a magasból,
körbe fogják őt a szentek,
örvendezve tapsol.
Ó igazságnak szabálya,
mely a bűnt föloldja,
ártatlanság, büszke pálya,
tisztaságnak holdja.
A szemérem drágagyöngye,
ékes, szűzi rózsa,
kit nem ér a föld göröngye,
jóság égi jósa,
nézz le, aki egyre látod
Istent üdvözülten,
ránk, kiken a bűn meg átok
s nyögve küszködünk lenn,
hozz malasztot és világot,
részesíts az üdvben.
fönt Istent dícséri,
szűzi volt ő s most a szűzi
Krisztus társa néki.
Vélük, akik égbe mentek,
nézz le a magasból,
körbe fogják őt a szentek,
örvendezve tapsol.
Ó igazságnak szabálya,
mely a bűnt föloldja,
ártatlanság, büszke pálya,
tisztaságnak holdja.
A szemérem drágagyöngye,
ékes, szűzi rózsa,
kit nem ér a föld göröngye,
jóság égi jósa,
nézz le, aki egyre látod
Istent üdvözülten,
ránk, kiken a bűn meg átok
s nyögve küszködünk lenn,
hozz malasztot és világot,
részesíts az üdvben.
Istennek Szent Lelke,
aki megsegítéd
égbe fölterelve
Isten tiszta hitét
s a rosszal perelve
óttad tiszta szívét:
hallgassál reája,
kérlelünk mi esdve
s égi, szép hazánkba
minket is vezess be.
aki megsegítéd
égbe fölterelve
Isten tiszta hitét
s a rosszal perelve
óttad tiszta szívét:
hallgassál reája,
kérlelünk mi esdve
s égi, szép hazánkba
minket is vezess be.
EGY BŰNÖST...
Egy bűnöst így sujt a Pápa,
nagy-kemény parancsot ád:
hogy testére büntetésül
fűzze szíjjak bőr-bogát,
szenthelyet kutatva járjon,
tüskön át és bokron át,
míg az átkozott bünösnek
fönt az Ur meg nem bocsát.
nagy-kemény parancsot ád:
hogy testére büntetésül
fűzze szíjjak bőr-bogát,
szenthelyet kutatva járjon,
tüskön át és bokron át,
míg az átkozott bünösnek
fönt az Ur meg nem bocsát.
S az legyen a hírlelő-jel,
hogy a lánca szétszakad.
Isten akkor megbocsát majd
s lelke újólag szabad.
hogy a lánca szétszakad.
Isten akkor megbocsát majd
s lelke újólag szabad.
Lelki írokat keres hát,
sebhegesztő kincseket,
kék orcáján könny patakzik,
hogy már néki intsenek,
hord bunkósbéklyót a testén,
lelkén bűn-bilincseket,
várja a vígasztalóit,
ám semerre sincsenek.
sebhegesztő kincseket,
kék orcáján könny patakzik,
hogy már néki intsenek,
hord bunkósbéklyót a testén,
lelkén bűn-bilincseket,
várja a vígasztalóit,
ám semerre sincsenek.
Imre hitvalló kegyével
a bűnöst kitünteti
és elengedtetnek erre
bűnhődése s bűnei.
a bűnöst kitünteti
és elengedtetnek erre
bűnhődése s bűnei.
A KIRÁLYNAK...
A királynak ifjú sarja
az igaz törvényt akarja
s nékünk vígasságot ad:
árbóc ő, magasba szállva,
nincs is erdőn semmi szálfa
délcegebb és magosabb.
az igaz törvényt akarja
s nékünk vígasságot ad:
árbóc ő, magasba szállva,
nincs is erdőn semmi szálfa
délcegebb és magosabb.
Imre gyermek kiskorába
Istenhez járt iskolába,
fő-király növelte ezt.
Ős-ellenség visszatorpan,
tőle kúsz a dög a porban,
mert kezében a kereszt.
Istenhez járt iskolába,
fő-király növelte ezt.
Ős-ellenség visszatorpan,
tőle kúsz a dög a porban,
mert kezében a kereszt.
Gédeonnak kürtje zendül,
mágusokra néma csend ül,
kürt se szólal meg sehol.
Ő dalol, zsoltároz aztán,
énekekkel fönt virrasztván,
Krisztusának udvarol.
mágusokra néma csend ül,
kürt se szólal meg sehol.
Ő dalol, zsoltároz aztán,
énekekkel fönt virrasztván,
Krisztusának udvarol.
Szent papok rendjét köszönti,
a szivét nekik kiönti,
mindegyikre ráborul.
Egyet egyszer, másat kétszer,
ám a negyediket hétszer,
megcsókolja jámborul.
a szivét nekik kiönti,
mindegyikre ráborul.
Egyet egyszer, másat kétszer,
ám a negyediket hétszer,
megcsókolja jámborul.
Látva ezt elámult atyja,
vidoran-búsan kutatja,
mér tesz így magzatja, mér?
Vall az ifjú most felelve:
"Mert emez pap tiszta lelke
mint a liliom, fehér."
vidoran-búsan kutatja,
mér tesz így magzatja, mér?
Vall az ifjú most felelve:
"Mert emez pap tiszta lelke
mint a liliom, fehér."
Konrádot, a vasbilincsben,
ő föloldja, lánca nincsen,
mind lehull a lánca ott.
Hát Pannonia dícsérjed,
dallal és jellel kisérjed
áldják őt a századok.
ő föloldja, lánca nincsen,
mind lehull a lánca ott.
Hát Pannonia dícsérjed,
dallal és jellel kisérjed
áldják őt a századok.
ŰZI ÉJT A NAP...
Űzi Éjt a Nap, derül a verőfény
pannonok földjén s mi tenéked, Imre,
itthon áldozunk, te az égbe támadt
pannonok földjén s mi tenéked, Imre,
itthon áldozunk, te az égbe támadt
| sarkövi csillag. |
Jámbor lelkedet, hogy a test ne rontsa
csunya mérgével, a parázna hévség
ostromát álltad s fene cselvetéseit
csunya mérgével, a parázna hévség
ostromát álltad s fene cselvetéseit
| bölcsen igáztad. |
Még arád se bírt lebeszélni rólla:
rávevéd, hogy ő szűzi-zsönge mejjét
nyujtsa Krisztusnak s neki adja tisztán
rávevéd, hogy ő szűzi-zsönge mejjét
nyujtsa Krisztusnak s neki adja tisztán
| tiszta szerelmét. |
Példa légy nekünk, közönyöddel égi
hős-erőt szerezz: a világi szennytől
mentes élted így acélozza keblünk
hős-erőt szerezz: a világi szennytől
mentes élted így acélozza keblünk
| s arra tekintsünk. |
Az Atyának, a Fiúnak dicsőség
s a Szent-Léleknek ugyanígy dicsőség.
Leld is kedvedet valamennyiünknek
s a Szent-Léleknek ugyanígy dicsőség.
Leld is kedvedet valamennyiünknek
| szűzi szivében. Ámen. |
