Kosztolányi Dezső: EGY KÉZRE VÁGYOM
EGY KÉZRE VÁGYOM
Jó olvasó, ki ülsz a lámpa mellett,
akárcsak én itt, most rád gondolok
s akárki vagy, versekkel ünnepellek.
Látom fejed, figyelmes homlokod.
akárcsak én itt, most rád gondolok
s akárki vagy, versekkel ünnepellek.
Látom fejed, figyelmes homlokod.
Testvértelen és bánatos a költő
az életek, a szívek alkuján.
És néha ő, a magányos ődöngő
kétségbeesve nyúl egy kéz után.
az életek, a szívek alkuján.
És néha ő, a magányos ődöngő
kétségbeesve nyúl egy kéz után.
Most a kezed kell - nincs kéz a világon
mit így szorítanék, egy kézre vágyom,
az éjen át nyújtsd, légy akárki bár.
mit így szorítanék, egy kézre vágyom,
az éjen át nyújtsd, légy akárki bár.
Gondolj reám és messze útjainkra
s mondd, ki lehet, aki e verset írta,
ki az a testvér és neki mi fáj?
s mondd, ki lehet, aki e verset írta,
ki az a testvér és neki mi fáj?
1913
