Kosztolányi Dezső: HÁBORÚS FOHÁSZ AZ AGGOKHOZ
HÁBORÚS FOHÁSZ AZ AGGOKHOZ
Ti aggok, kik az ablakokban ültök
s a szemüvegetek vigyázva, lassan
sikáljátok a szarvasbőrrel s enyves
szemetek elkalandoz a magasban,
s a szemüvegetek vigyázva, lassan
sikáljátok a szarvasbőrrel s enyves
szemetek elkalandoz a magasban,
ahol a nap dalol, gondoljatok ránk,
kik mélybe hörgünk, vérpárázta füstök
sötét gomolyán, lángoló özönben,
s ne rezzenjen meg a haragos üstök
kik mélybe hörgünk, vérpárázta füstök
sötét gomolyán, lángoló özönben,
s ne rezzenjen meg a haragos üstök
szigorú főtökön, mikor bíráltok.
Kegyetlen aggok, mostoha apáink,
irgalmat esdünk, ifjak, a pokolban,
ne lássatok a jó Ábelbe Káint.
Kegyetlen aggok, mostoha apáink,
irgalmat esdünk, ifjak, a pokolban,
ne lássatok a jó Ábelbe Káint.
Itélő bírák, szakállas urak ti,
olyanok, mint az öregistent festik,
vén képeken, halljátok a szavunkat,
még reggel van, hadd éljünk mi is estig.
olyanok, mint az öregistent festik,
vén képeken, halljátok a szavunkat,
még reggel van, hadd éljünk mi is estig.
Csak estig éljünk, csöndesen megérve,
mint fán az alma, mezőn a kalászok,
aztán hulljunk le - ó, szent, szent az élet -
százszor szent - ezt kiáltjuk megalázott
mint fán az alma, mezőn a kalászok,
aztán hulljunk le - ó, szent, szent az élet -
százszor szent - ezt kiáltjuk megalázott
szívünkből, ezt ordítjuk, szent az élet,
legyen áldása mindétig mivélünk,
ti sárga aggok, gyeplő-igazítók,
bocsássátok meg most nekünk, hogy élünk
legyen áldása mindétig mivélünk,
ti sárga aggok, gyeplő-igazítók,
bocsássátok meg most nekünk, hogy élünk
s ítéljétek meg, mily szép a rigó-fütty
a lármás nyári erdőn, tiszta vízbe
a fürge pisztráng, halvány lány az ágyon,
a vaj, a füge, a piros ribiszke.
a lármás nyári erdőn, tiszta vízbe
a fürge pisztráng, halvány lány az ágyon,
a vaj, a füge, a piros ribiszke.
Mert szent a föld is, jertek, zengedezzünk,
költők, az élet papjaivá kentek,
gyalázatos, ki káromolni merte,
az élet szent és nincsen nála szentebb.
költők, az élet papjaivá kentek,
gyalázatos, ki káromolni merte,
az élet szent és nincsen nála szentebb.
Felétek nyújtjuk ifjú karjainkat,
ártatlan testünk, árva-árva vének,
húsz-harminc évünk, a mi bús bűnünket,
hogy szálljon szívetekbe ez az ének.
ártatlan testünk, árva-árva vének,
húsz-harminc évünk, a mi bús bűnünket,
hogy szálljon szívetekbe ez az ének.
1915
