Kosztolányi Dezső: HIDEG
a szobákban újra bűvös
lámpa ég.
s rémlik a körúti lombban
fönn az ég.
Dúdorászok, árva lélek,
egymagam.
és a cukros, piros téa
merre van?
sárga gallyakat idézni
soha már.
mint a hervatag, esős táj
s a halál.
s ami van ma, könnyem érte
mennyi folyt.
Ennyi volt csak, ennyi volt csak,
ennyi volt.
tébolyogj még és vigyázzál,
meg ne hűlj.
régi bútól, fájdalomtul
meg ne halj.